Ungváry Krisztián második rendkívül fontos könyve a témáról.

1945 óta 70 év telt el,
és még mindig agyonhallgatjuk (mi, magyarok) a korabeli eseményekben való részvételünket.
Ungváryn kívül mások még nem írtak erről őszintén,
csak harctéri naplók, a 2. magyar hadsereg pusztulásáról írt anyagok és hadtörténeti elemzések jelentek meg.
(Röviden: áldozatok voltunk mindvégig, sosem bűnösök.
Az újvidéki hideg napok, az ördögkúti mészárlás stb. csak elszigetelt esetek voltak,
talán nem is magyarok követték el ezeket,
és ha mégis, akkor a magyar bíróságok megbüntették őket stb. stb. stb.
A szokásos szerecsenmosdatás.)

Ungváry nagyon visszafogottan nyilatkozott a könyvéről az Indexnek,
mert az előző könyve után rengetegen támadták az úgynevezett "jobboldalról".
Horthy felelősségét is firtatta már néhányszor korábban,
akkor ásta el magát a szemükben.
Horthy ugyebár angyal volt, a nemzet megmentője, a haza újjáépítője stb.,
rossz szó nem érheti.

Az Index cikkének nyitóképéből csak a lényeget vágták le,
ez sem véletlen (semmi nem az, vagy csak nagyon ritkán).
A fényképen magyar katonák, szovjetektől zsákmányolt SVT-40-es puskákkal, a gödörben szovjet civilek.
A kép a (magyar) Fortepan gyűjteményéből származik,
ott nincs hozzá magyarázat (!),
csak évszám (1942), azonosító sorszám, az adományozó neve, és angol nyelvű címkék: tömeggyilkosság, mészárlás, háborús bűn, katonai, tömegsír, Moszin-Nagant márka (a fegyver tervezőinek neve), puska, 2. világháború.
Tehát mélyen hallgatnak arról, hogy a képen a katonák magyarok.
Nagypál Géza adományozta a Fortepannak,
aligha szovjet propanda-tákolmány.
A fénykép tartalmát csak itt írják le, egyetlen mondatban:
http://waralbum.ru/255614/

Tapasztaltabb gyilkosok előszeretettel gyilkolásznak az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel,
mert így a nyomok nem rájuk utalnak.
Ez a teljes magyarázat.
És az sem véletlen, hogy nagyon kevés fényképet készítettek a hasonló tettekről (bármelyik oldalon).
A nemzeti szégyenérzet tehát a Fortepan és az Index szerkesztőiben is eredményesen működik.