Szókratész: [...] a legjobbak nem kívánnak pénzért uralkodni, sem megbecsülésért, sem az uralkodásból nyilvánosan fizetséget húzva zsoldosnak minősülni, sem tolvajoknak, az uralomból titkon hasznot orozva. És becsvágyból sem kívánnak uralkodni, nem lévén becsvágyók. Kényszeríteni kell őket és büntetni, hogy uralkodni akarjanak. Ennélfogva rútságnak minősül, ha valaki önként kapdos az uralom után és nem várja meg a kényszert. Ha valaki nem akar uralkodni, annak a legnagyobb büntetés, ha gonoszok uralognak rajta. Gondolom, ettől félve vállalja az uralmat a derék, a jó, ha mégis vállalja, és még akkor sem úgy, mintha valami jólétbe, élvezetbe csöppenne, hanem csak kényszerből, hiszen nincs nála kiválóbb vagy vele egyenlő, akire átháríthatná. Azt hiszem, ha az állam csupa jó emberekből állna, az mind azért tusázna egymással, hogy ne uralkodjék; ebből világosan kitetszik, hogy az igazi vezető nem arra termett, hogy a maga javát keresse, hanem alárendeltjeinek javát. Különben minden értelmes inkább választaná, hogy más legyen az ő hasznára, semhogy ő a másért törje magát.
(Részlet Platón Az állam című művéből. Fordította és a jegyzeteket írta: Jánosy István. Megjelent: Gondolat Kiadó, Budapest, 1988.)
Platónnal nehéz mindenben egyetérteni. Például miféle kényszerre és milyen büntetésre gondolhatott? Ettől eltekintve időtlen igazságokat öntött szavakba.
Aki egyetért Platónnal, annak világos, hogy napjaink pártvezérei nem sorolhatók a legjobbak közé, és a parlamenti képviselők többségét sem a társadalmunk krémjéből választották a választóik, azaz mi, magyar állampolgárok.
A megélhetési politikusaink Platón szerint zsoldosok. Tényleg azok.
Az uralomból titkon hasznot orzókat tolvajoknak nevezi — talált, süllyedt :/. Aki magára veszi, annak az inge ;).
Platón lángész volt.
Európa gyökerei mélyebbre nyúlnak a kereszténységnél. Az intézményesített vallás messzire eltért az igazak ösvényétől. És semmiféle vallás nem igazít el megbízhatóan az élet kérdéseiben. A vallás mindig hiten alapul, a hit és a hívő pedig csak akkor tűri az elfogulatlan vizsgálatot, ha az nem fenyegeti cáfolattal. Könnyen ad igazat azoknak a hívő, akik ugyanabban hisznek, mint ő. Pedig az igazság többnyire nehéz. Nehéz felismerni, nehéz igazolni és nehéz véghezvinni a belőle eredő feladatokat. Hinni sokkal könnyebb, ezért a hit mindig kelendőbb, és a sokféle hit közül is könnyebb megtalálni a leginkább tetszőt. Igazságból mindig egyetlen van — gyakran több oldalról is szemlélhetjük azt, mélysége és rétegei is lehetnek, idővel meghaladhatja a tudásunk, de ettől még egy és ugyanaz.
Európát a tudomány és a kapitalizmus emelte fel. A tudományok alapjait az ókori görög filozófusok rakták le, köztük Platón. A kapitalizmus csíráit az ókori görögök szabadságvágya és vállalkozó szelleme hozta létre. (Rabszolgatartók voltak, és a demokráciájuk csak korabeli mércével nevezhető népuralomnak. De minden kezdet nehéz. És nyilván ők is támaszkodtak őseik felismeréseire. Mélységes mély a múltnak kútja. ~Thomas Mann~)
Ma sem a tudomány, sem a kapitalizmus nem népszerű. Könnyű életre és könnyű igazságokra vágyik öreg és fiatal egyaránt. De arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. ~Ter 3.19~ És a geometriához nem vezet királyi út. ~Eukleidész~ Tegyük hozzá: semmilyen tudáshoz nem vezet királyi út.
Bölcselkedésből egyelőre elég ennyi.
