Egy addiktológiai konzultáns szerint igen.

Nem foglalkoztam addiktológiával, de elég sokat játszottam online és internet nélkül. A játék az játék. Lehet felhőtlen szórakozás, lehet felkészülés valamire, lehet szimpla kikapcsolódás, lehet társasági időtöltés. És lehet függőségbe torkolló szenvedély. És még sok minden. Online és offline egyaránt. De hogy ezek közül melyik, azt így, távolról, sommásan megállapítani bárkiről és mindenkiről, aki online játszik... erre még egy addiktológiai konzultáns sem képes. Talán szakmai ártalom, hogy a cikk szerzője mégis ezt hiszi magáról, ráadásul cikket ír erről.

Nem tudom, érdemes-e megpendítenem, hogy a felsorolt lehetőségek együtt is előfordulnak, tehát aki sokat játszik, az teheti ezt olykor szórakozásra vágyva, máskor szenvedélyesen, olykor felkészülésként valamire, néha pedig szimpla kikapcsolódásként. A konzultáns cikkéhez nem lehet hozzászólni, csak emailt írhatunk neki, ahhoz pedig se kedvem, se időm, annyit ugyanis nem ér az egész.

Azt sem tudom, tanítják-e az addiktológiai képzés során, hogy a függőkre jellemző, hogy hajlamosak függővé válni, és jószerével csak másikra tudják cserélni az éppen őket sújtó végzetes szenvedélyt. Tehát cigiről piára, piáról drogra, drogról sportra, sportról játékra, pontosabban ezekről és még rengeteg más függőségről valamelyik más függőségre. A cikk nem szól erről sem. Következésképpen arról sem, hogy a függőségek közül az egyik legártalmatlanabb a játékfüggés.

Ostoba cikk helyett inkább nézzük, mit írt a témáról egy klasszikus:

Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

~Kosztolányi Dezső~